Hogy vagy?

Tavasz közeledtével igyekszem többet foglalkozni magammal. Tornázgatok, többet vagyok levegőn, no meg fodrásznál. Kezdenek körvonalazódni az év teendői, tervei.

Például?

Van két kínai uticélom. Ez lesz a negyedik utam, de Ázsia fölfedezése ezzel még rég nem ért véget. Még rá akarok szánni húsz, harminc évet.

Igaz, hogy van egy egzotikus fűszerraktárad, amit folyamatosan bővitgetsz és töltögetsz?

Igen. A csavarpálma, azaz maláj nevén a “pandan” miatt már kétszer is útra keltem, hiába. De hátha egy olvasó tudna segíteni rajtam. Isteni zöld palacsintát tudnék vele készíteni, ha sikerülne beszereznem. Megkínálnám…

Nagy szakács lehetsz.

Inkább nagy ínyenc, aki meg tudja csinálni azt, amit a legjobban szeret. A kedvesemmel nagyon egymásra találtunk, mert ő is él-hal az ázsiai ízekért.

Zenei tervek?

Augusztus 25-ére meghívtak a Budai Parkszínpadra, oda, ahol elbúcsúztam a bohócmaszktól hét éve. Remélem ez nem csak igéret marad és az azidőtájt megjelenő új albumomról is játszunk majd dalokat. Ezen egytől-egyig a nyolcvanas évekből maradt kedvenc elektronikus dalaim hallhatók majd akusztikus, amolyan “Café-hangszerelésben”, az én dalszövegeimmel.

Apropó. A nyolcvanas évek végén, amikor a Danubius Rádióban dolgoztál és egyszemélyes zenekarrá lettél különféle lemezszerződéseid voltak, de a Babaházak című sikeralbum csak 1990-ben jelent meg.

Korábban is kijöhetett volna, de egyik helyről a másikra küldték a masztert. A kegyelemdöfést az akkori kiadó kötelékébe tartozó Csuka Mónika adta meg, amikor mellőzöttsége feletti dühöngés folytán egyszerűen összetépte az egypéldányos lemezborító-tervet. Ezek után demokazetta lett az anyagból, melyhez még kettőt hozzáadtam, megkerestem a Magneotont: ők összeválogatták belőlük a Babaházakat. Utólag nem bánom, mert meggyőződésem, hogy minden előadónak két “best of…” lemeze van: az első és az utolsó.

E héten is Pierrot-özön van a lemezboltokban.

Mert az utóbbi időben a kiadóm, a Private Moon Records fölvásárolta az összes masztert és többek között megjelentetett egy boxszettet. Az első három albumot két-két régi szerzeményem új változatával egészítettem ki. Azonban a boltokban újra kapható ezek mellett a Best Of Pierrot, a Játék és a Replay című remixalbum vadonatúj kiadásban.

Rajzolgatsz még?

Kevésbé, de van egy új dilim: amerre járok a világban, textúrákat fotózom és ezekből még idén szemezgetni fogok egy kiadványban. Rengeteget foglalkozom vizuális dolgokkal. Internetes honlapokat alkotok és borítókat az elfekvő lemezeimnek.

Mekkora a lemezgyűjteményed?

Jóval túl a háromezren…

Nyílván érzed, amikor egy dalban a lelked is benne van, de mi a helyzet a vizuális alkotásokkal?

A szemléletem van benne. Egy grafikus barátom szavaival élve, én kockásfüzet vagyok. Visszakövethető rendszerben alkotok.

Tényleg hiányzik egy csigolya a hátgerincedből?

Igen.

Ismersz még ilyet? Van összejöveteletek?

Nem tudok róla. Állítólag az ilyesmi olyan ritkaság, mint a hatodik ujj… De van még egy különlegességem: van négy fogam, ami nincs. A tejfog után nem jött semmi, tulajdonképpen már csak egyetlen ilyen fogam van, illetve bírja. A fogorvos épp oly meglepett volt, mint a gerincdoktor.

Polgári nevedben mi az a Z?

Zoltán, de ez az utóbbi időben a családi vonal megkülönböztetésére szolgál. A fiam is Marosi Z. András.

Ő most lehet 11?

Elmúlt.

Akkor már biztos lelőtted a gólyát.

A gólya-ügyet még nem tárgyaltuk meg, de négy éves volt, amikor elváltunk, és később próbáltam elmagyarázni neki a társas lét vetületeit, de leízzadtam. Csajokról egyelőre lazán beszél, tanácsot még nem kellett adnom. Várom a kérdéseit.

Egykor abban a házban laktál, ahol céged, a MIDI-Music muködött, a Wesselényi utcában. Ma merre élsz?

A Sasadi útnál egy tágas, teraszos lakásban, ahonnan át tudok nézni a szüleim kertjébe. Nagyon jól érzem magam és örülnék, ha nem bérelném, hanem az enyém lenne.

Ars poetica?

Nem hiszek az ízlések (és pofonok) különbözőségében. A jó ízlésű ember az Egyetemes Arányrendszer szerint érez és gondolkodik, így hiszem, hogy van olyan, hogy “objektív jó” és “objektív rossz” – és jogunk is, hogy megállapítsuk azt.

MOZI

“Keveset járok moziba, az viszont érdekel, ami vizuálisan megragad. Teljesen mindegy, hogy az gyerekeknek vagy felnőtteknek szól, elvont vagy nem elvont, csak kössön le a látvány. A sztori harmadlagos, tizedleges. Épp ezért borzasztóan jól megfér a toplistámon a Harry Potter és a 8 és fél nő című Greenaway-féle művészfilm. Mindkettő egy vizuális bomba, csak másképp hat. A közelmúltban a nagy hírverés és sztárparádé miatt a moziban nem akartam megnézni a Moulin Rouge-t, de nemrég megvásároltam a DVD változatot és nagyon tetszett: egy pazar videoklip, telis-tele vizuális és zenei gegekkel.”

ZENE

“Gyermekkori zenei ízlésemet meghatározták a francia rokonaim: tőlük kaptam az első magnót és lemezjátszót. Nekik köszönhetem, hogy hamarosan gyűjteményem része lett többek közt Bob Marley, Jimi Hendrix, Jerry Lee Lewis, a Bee Gees és a Deep Purple egy-egy albuma. Onnantól kezdve folyamatosan gyűjtöttem a korongokat. 1982-ben kezdtem önállóan lemezeket vásárolni. Egy Culture Club-bal kezdtem, aztán jöttek a hasonszőrűek: Yazoo, Howard Jones, Thompson Twins, stb. Amikor a CD, azaz a “Compact Disc”, mint új hanghordozó megjelent, sajnos rosszul mértem fel a helyzetet és hirtelen eladtam majd’ minden bakelitemet. Sokat közülük a mai napig nem sikerült digitális változatban megszereznem. Kénytelen vagyok bakelit gyűjteményemet is folyamatosan bővíteni: elsősorban 10-20 éves felvételeket vásárolok szinte kizárólag az interneten és külföldi útjaim alkalmával. Lemezeim száma jóval túlhaladta a háromezret…”

SZÉPSÉGÁPOLÁS

“Legalább kéthetente járok fodrászhoz” – újságolta vendégünk, Pierrot. “Évek óta ugyanaz a srác tartja karban a hajamat és van egy megállapodásunk, miszerint tulajdonképpen azt csinál, amit akar. Élvezem, hogy van valami, amit nem én határozok meg magamon. Ezen kívül borzasztó márkafüggő vagyok. Évek óta az Eau de Rochas illatszereit használom, szappanokban, tusfürdőkben, habfürdőkben pedig a kellemes és természetes gyümölcsillatokat keresem. Meg hát szenvedélyes kádban fürdő vagyok. Télen például nem tudok úgy kilépni a hidegbe, hogy előtte ne üljek legalább negyven percet a forró kádban. Olyankor szedem össze a gondolataimat és az egész napra elegendő “meleg-dózist”. A reggeli fürdés elmaradása komoly gondot okoz a közérzetemben és a hőháztartásomban – ha lehet, sosem hagyom ki.”

AUTÓ

“Nagyon jó barátaim vannak a Főtaxisok között.” – újságolta Pierrot, akiről nemcsak a szakmában tudják, hogy még nem vezetett gépjárművet. “Jól tudják milyen vagyok, mennyi borravalót adok és hol vannak azok a pontok, amelyeket állandóan érintek. A karácsonyi bevásárlást is fix emberrel bonyolítom. Szinte már a társaim, így természetesen vannak köztük kedvencek is. Továbbra sem vonz az autóvezetés, de bevallom, francia rokonságom bogarat tett a fülembe. Nemrég megkérdezték, érdekelne-e engem az öreg Chevrolet-jük, amelyet gyermekkorom óta ismerek és továbbra is ragyogó efészségnek örvend, az utóbbi tíz évét gyakorlatilag egy garázsban töltötte. Megvallom, kicsit elbizonytalanodtam. No ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy foglalkoznék a KRESZ-szel – hiszen egy ilyen nagy és pompás autóval talán a legnagyobb hiba lenne Pesten közlekedni -, elég ha ott virít a ház előtt…”

EROTIKA

“Azt hiszem, nincs olyan, hogy egy nőtípus a zsánerem.” – vallota vendégünk, Pierrot. “Az biztos, hogy a hangsúlyozottan nőies nőkre nem figyelek különösebben. Nem hat meg a kivillanó csipkés fehérnemű, a rikitó vörös körömlakk, a tűsarkú cipő és hasonlók. Egyszerűen nem jön be. A természetes nőket szeretem. No persze nem a borotválatlan hónaljú vagy lábszárú, rosszul öltözött “bio-lányokrat” értem ezalatt. Azok társaságát keresem, akiknek zavarba hoz a kisugárzása. Élvezem ezt a zavartságot, mert ritkán van benne részem. Izgalmas érzés, hogy valaki a természetes gondolkodásával zavart kelthet egy ilyen magabiztos “gépezetben”, mint amilyen én vagyok. A kedvesem pont ilyen természetes és zavarbaejtő – amikor már nem hittem, hogy különösebb életforma változások történhetnek velem, képes volt új színeket hozni, rá tudott vezetni más perspektívákra, új szokásaim alakultak ki. Hát persze, hogy hűséges vagyok – bolond lennék kockáztatni egy ilyen kincs elvesztését.

SPORT

“Sport ügyben nem sokat tudok felmutatni” – mesélte Pierrot, lapunk vendége. “Sosem értettem bizonyos sportokat, pláne a versenyzést magát. Nem tudom miért van szükségünk rá. Egy ilyen mesterséges stimuláció hatására még nem sikerült jobban teljesítenem, mint anélkül. Egyedül is el tudom érni a kívánt eredményt, ehhez a belső késztetés elegendő. Talán éppen ezért igazán sosem sportoltam. Nemegyszer a József Attila Gimnázium tornatanárával is meggyűlt a bajom, amikor vitába szálltam vele a Nagy Feneketlen-tavi futómaratonok előtt és helyett. Az erőfeszítést igénylő feladatok, mint egy rúdmászás, magasugrás stb. persze kihívást jelentettek, de a kitartásra alapozó gyakorlatokkal mindig gondjaim voltak. Végül kvázi föl voltam mentve tornából, azaz nem kellett részt vennem a közös programokon.”

Szép Zoltán János