Szia, jó estét kívánok!

Régóta nem hallottunk felőled, legalábbis énekesi-zenészi minőségben.

Aki nagyon figyelt, annak is legalább három évig nélkülöznie kellett engem – de annyira azért nem figyeltek. Szerintem sokan azt gondolják, hogy a Megasztár óra „nem vagyok”.

Nem azt, hogy nem vagy, mert ott is azt láttuk, hogy mentorálsz fiatal zenészeket, amit most is csinálsz. De régóta nem kaptunk tőled új dalt. Most viszont szerencsére hoztál nekünk egyet. Az a címe, hogy Talán ő. Mi már meghallgattuk itt a Petőfi Rádióban. Arra gondoltunk, hogy volt régen a Pierrot, akit hallgattunk még a 90-es évek elején. Azt énekelte, hogy „nekem senki nem hegedül”. Ez most pont ugyanolyan, csak egy kicsit más hangszerelésben.

Ez is volt a célom valahol. Nem akartam ugyanazt a ruhát fölhúzni, az valószínűleg már szorítana is egy picit. De azt gondoltam, hogy ha nem ismernek rám, akkor talán nem is nekem kellene énekelnem a Talán ő-t. Így viszont szerintem az enyém…

És mi van az újabb generációval, aki azóta felnőtt és talán a Nekem senki nem hegedül-t még nem hallotta?

Egyrészt azt gondolom, hogy egy slágernek, egy slágeres dalnak a jellemzője az, hogy fülbe mászik – és nem nagyon válogat, hogy kinek a fülébe. Másrészt az igazán művészi attitűd az, hogy az alkotó megcsinálja a saját művét, majd legfeljebb reménykedik benne, hogy tetszik a többieknek – de nem azért csinálja, hogy tetsszen.

És te most miért csináltad?

Egyrészt nem tagadhatom, hogy hiányzott a színpad, és hogy azzal foglakozzam, amivel huszonéve foglalkozom. A másik pedig egy furcsább ok. Mondhatnám ugyan, hogy rajongói nyomásra, de az én rajongóim nagyjából annyi idősek, mint én. Az ő pressziójuk nem az a fajta presszió, amit a fiatal rajongóktól tudunk elképzelni. De az elmúlt időszakban, dacára annak, hogy úgymond „eltűntem”, újságírók sokszor megkérdeztek a folyó zenei ügyekről, a zeneipari változásokról, a kulturális válságról, és én rendre jól megmondtam a magamét, mint akinek semmi nem számít. Eközben rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen egy szájhős vagyok. Semmit nem mutatok abból, amit gondolok. Most csinálom…

És mennyire csinálod? Ezt az egy új dalt, a Talán ő-t készítetted el, vagy van más is?

Ez egy hosszabb távú terv. Úgy kezdődött az egész, hogy összehívtam egy nyolctagú zenekart ragyogó zenészekből. Ezzel a zenekarral szeretnénk föllépni, az elsőt hamarosan elkövetjük július 13-án Veszprémben. Fokozatosan szeretnénk mutatni újabb és újabb dalokat. Van már a zongora húrjai között még egy-kettő, ami megjelenésre vár. Most a Talán ő-vel készültünk.

Tehát akik annak idején hallgatták Pierrot dalait, azok azért örüljenek, akik pedig nem, azok ismerjék meg és fogadják szeretettel! Pierrot új dala szól, az a címe, hogy Talán ő – itt a Vadonatban, a Petőfi Rádióban.