Az évekig “Kincseim” munkacímen futó majdani lemezanyaghoz Falvay László grafikusnak már tavaly felsejlett a borító világa. A valóban kincsekként kezelt dalok e különös tárlata ihlette a domináns arany színt, ehhez a kiváló festőmûvész, Gustav Klimt “arany-korszakának” markáns motívumait, valamint később a Gallery lemezcímet és a portréfotókat, amelyeket Rózsa Erika készített. A végeredmény emellett meglepő párhuzamra talált a nyolcvanas évek közepének csillogó, brokátos-ékszeres divatjával és még Pierrot eddigi lemezborítói visszafogott föld-színeivel is. Klimt jellegzetes festményein az arcok és a kezek realisztikus kidolgozottsága erősen elüt a repetitív motívumokkal, elvont formákkal, díszekkel teli ruhaábrázolásoktól és környezettől. Ezek a stílusjegyek köszönnek vissza a cím- és hátlap grafikáin túl a belső borító illusztrációinál is: a zenészek, mint önálló, muzsikáló hangszeres kezek mutatkoznak, a produkció arca egyedül Pierrot.
A több mint húsz dal rostálását Pierrot Õry Balázs segítségével végezte, együtt döntötték el a transzponálások szükségességét és a hangszerelés főbb irányvonalait is. A továbbiakban a dalokat Pierrot két csoportra osztotta: a gitárcentrikusabbnak szánt mûveket Jamie Winchester értő kezeire bízta, míg a többivel Balázs foglalkozott behatóbban. A dalok jó részét zenekari próbákon szûrte át a zenekar, majd kizárólag élő hangszerek segítségével játszották fel a szólamokat – a Café-nál alkalmazott megoldástól eltérően – jobbára külön-külön, szólamonként. Úgy alakult, hogy az énekléseknél kiejtést kontrolálható személy nem volt jelen, Jamie a vokál felvételekor javíttatott ki mindössze néhány szót, névelőt. Pierrot azt vallja, hogy nyílván az eredeti dalok alapos ismerete segítette a korrekt kiejtésben. A felvételek ez alkalommal túlnyomórészt az időközben kibővült G.O.L.E.M. Stúdióban készültek, a keverés és a mastering munkálatait is itt végezte Lepés Gábor, aki Pierrot “második felvonásának” állandó szereplője, kiváló hangmérnöke.
Az album előhírnökeként a Sign Your Name c. dal kislemeze került a média képviselőihez, amelyen kísérőként az album nyitódala, az After Midnight is hallható, valamint egy exkluzív, igen “tisztelettudó” remix a hangmérnök, Lepés Gábor keze nyomán (Lepemix). Már most eldöntött tény, hogy a novemberre várható újabb single a sikervárományos Time After Time c. duett köré épül majd, ha ezzel a vendégmûvésznő, Oroszlán Szonja is egyetért.
A hangszerelés és a stúdiófelvételek nagyjából a Café lemez hagyományait követték, de néhány fontos ponton különböztek is attól: Lengyelfi Miklós ezúttal több alkalommal basszusgitárt használt a megszokott elektromos bőgő helyett, Õry Balázs bátrabban nyúlt a Hammond orgonához, Szendi Gábor pedig szinte minden dalban jelen volt a hangképhez illő ütőhangszerekkel. Gyenge Lajos néha különleges feladatot oldott meg: a Safety Dance héttagú militarista dobzenekarát Szendi Gáborral együtt ketten kellett megszólaltatniuk, de a legjobban a Where Did I Go Wrong zajbrigádjának csörömpölését élvezték. Jamie Winchester három különböző akusztikus gitáron is játszott és ismét az összes vokál szólam az ő érdeme. Három dalban is megjelenik a Fekete Kovács Kornél vezette fúvóskorus, a délfrancia hangulatot Orosz Zoltán tangóharmonika játéka idézi a UB40 egykori dalába, Nikola Parov pedig egy egész ír-skót-balkáni zenekart helyettesít kaval- és dudajátékával (Safety Dance).