SG.hu: Elsőként kérlek mesélj arról, hogyan találtatok egymásra a várossal? Te mentél Egerhez vagy Eger ment hozzád? Hogyan szövődik egy ilyen szerelem?

Pierrot: Nem akarom túlmisztifikálni a dolgot, de gyakorlatilag arról van szó, hogy megtaláltuk egymást. Ez azt jelenti, hogy 2004-ben – amikor egy baráti társasággal látogattam el Egerbe – az Érseki könyvtárban járva megkérdeztem a könyvtárostól, hogy elképzelhető-e, hogy itt lehessen fotózni, filmet forgatni? Erre azt a választ kaptam, hogy: “Igen fiatalember, de mégis mit akar maga itt forgatni?” Ezt akkor még magam sem tudtam, de ezután alig telt el fél év, és ismét az Érseki Könyvtárban voltam.

A Jumurdzsák Gyűrűjének előkészületeként tanulmányoztam magát a könyvtárat és annak anyagait is, hogy ott forgatni, fotózni lehessen és természetesen kerestem a témákat. A szándék, hogy egy FMV (Full Motion Video) kalandjátékot készítsek és hogy ennek célpontja Eger legyen benne volt a levegőben. Ekkor érkezett az Eger 2010. Kulturális Fővárosa pályázati program részeként a város felől a felkérés. Először nem is akartam elfogadni, hiszen újraolvasva a regényt (Egri Csillagok) és újranézve a filmet, nem tudtam, hogy miről kellene szólnia a játéknak. Ekkor jutott eszembe, hogy magából Eger városból lehet kalandjátékot csinálni.

SG.hu: Producerként és forgatókönyvíróként mennyire volt szándékos a szereplők kiválasztásánál, hogy számos Egerben játszó színész kerüljön be?

Pierrot: Az egy plusz jó dolog volt, hogy a Gárdonyi Géza Színházban van számos olyan karakter, akiket jól tudtunk használni, ráadásul kiváló színészek. Tehát igaz, hogy támaszkodtunk az egri színházra, de a főbb szereplők kiválasztásánál nem ez volt az elsődleges szempont. A karakterek kiválasztása főként rajtam múlott, de például nem is tudtam, hogy Görög László az egri társulat tagja, hiszen őt még a Mechanikus Narancs idejéből (több mint 14 éve) ismerem, viszont az ő karaktere már szinte a történet írásakor beugrott. A többiek között pedig ugye van olyan is mint Ganxsta Zolee, aki nem színész, csak ragyogó színészi adottságokkal rendelkezik.

SG.hu: Elhangzott a játékkal kapcsolatban, hogy bármilyen korosztály számára bátran ajánlható. De a realitásokból kiindulva kinek célozzátok, hogyan pozícionáljátok, mint terméket, hogyan szeretnétek azt eladni?

Pierrot: Alapvető cél volt, hogy messze ne a “gamerek” (játékosok) legyenek azok, akik a dologra ráállnak, márcsak azért sem, mert kalandjátékkal mint műfajjal eleve nem lehet labdába rúgni a hazai piacon. A produkció olyan, hogy inkább a filmes tartalmak iránt érdeklődőknek szánjuk. A kezelést is igyekeztünk a legegyszerűbbre tervezni és a marketing eszközökkel is a filmekre fogékony közönségre próbálunk hatni.

Azt gondolom, hogy a szereplők, Bárdy Gyuri bácsitól Ganxsta Zolee-ig, Görög Lászlótól Vallai Péterig mindannyian más-más korosztályt szólítanak meg. Hiszek abban, hogy ha egy középkorú ember nem is megy be megvásárolni magának a programot, de családi játékként szóba kerülhet és leköti őt is, mert a hatás valóban inkább egy filmre hasonlít, mint számítógépes játékra.

SG.hu: Milyen számítógépre lesz szükség a program élvezhető futtatásához?

Pierrot: Pontos konfigurációt nem tudok még mondani, de nagyon alacsonyra tettük a gépigényt. Az egyetlen biztos követelmény, hogy DVD-lejátszó legyen a gépben, ami manapság már elég általános minden PC-ben. Tehát nem gondolom, hogy a hardverigény bármit is visszavetne.

SG.hu: Milyen hosszú játékidőre, történetre számíthat majd a játékos?

Pierrot: Nehéz megbecsülni, mert melyik az a játékos akit kijelölsz, és azt mondod, hogy az ő játékidejét veszed átlagnak? Valamint nincs is teljesen kész a program, tehát nekem sem volt módom még végigjátszani teljesen. Bizonyos szekciók még fejlesztés alatt vannak, reszelgetjük még őket, de én minimálisan 20 órás játékidőre számítok.

SG.hu: Interaktív játék lévén, biztosan számos elágazás lesz benne, de ez jelenti azt is, hogy többféle befejezése van a történetnek?

Pierrot: Kétféle interaktív film létezik. Az egyik épp csak megpendíti az alaptörténeti szálat és onnantól kezdve szétágazik – ez inkább a befejezések számára utazik. A másik – amit mi is választottunk – inkább sztori-orientált és csak egyféle befejezés létezik, mivel szerintünk nem lehet olyan történetet írni, aminek ezerféle befejezése van és mindegyik jó. Ha egy jó sztorit akarsz megírni, akkor annak egy eleje, egy vége van, sőt dramaturgiailag is vannak csomópontjai, viszont az ezek közötti útszakaszok bejárása az, ami a játékoson múlik.

SG.hu: Ennek ellenére nyitott az újrajátszás lehetősége? Érdemes többször nekifutni?

Pierrot: Ezt inkább a rajongóknak ajánlom, ha fel akarják térképezni a játékot, keresik az easter egg-eket, bónuszokat, melyeket kihagyhattak elsőre. Több embertől kaphatunk információkat egy problémára, sőt, érdekesek azok a szituációk is, mikor felkeresünk olyanokst is, akik épp lényegtelenek az előrejutás szempontjából. Izgalmas tud lenni minden, hiszen egy hús-vér szereplő válaszol a kérdéseidre.

SG.hu: A történeten túl mégis mitől válhat izgalmassá az egész egy átlagos játékos számára?

Pierrot: Az újabb végigjátszás esetén nem kapunk egy újabb történetet, viszont bizonyos esetekben már egy másfajta sorrend is egészen más logikát ad egy történetnek. Ami igazán vonzó lehet a többnyire kezdő játékos számára, hogy úgy nézhet körül, mintha valóban ott lenne a városban. Többszáz panorámaképet használtunk és ezek némelyike nem is statikus, hiszen a karakterek folyamatosan valamilyen ismétlődő mozgást végeznek rajta. A mozgás, a navigáció, a tárgyakkal, környezettel való interakció egész egyszerűen az ottlét érzetét kelti.

SG.hu: Apropó “easter egg”! Miféle meglepetésekre számíthat a szemfüles játékos?

Pierrot: Ugye éppen attól meglepetés, hogy ezeket nem szokták elárulni, de például olyan helyzetekben jönnek elő érdekességek, amikor egy adott karaktert nem kellene megkeresni, és mégis megszólítjuk valahol. Illetve vannak szándékos anakronizmusok, hiszen végig a történetben az idővel, időutazással játszunk, így itt-ott elhelyeztünk vicceket ezzel kapcsolatban. Említhetném azt is, hogy a forgatás során a színészek számtalanszor produkáltak olyan humoros helyzeteket, amik önmaguktól válhatnak ilyen easter eggé.

SG.hu: Hogyan fogadták a színészek ezt a számukra nyílván újszerű helyzetet, amit egy interaktív film jelent?

Pierrot: A színészek számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy bármit csinálnak, bármilyen szövegbe kezdenek bele, a szöveg végén ugyanabba a mozdulatba kellett visszatérniük, mint amiből kiindultak. Ez igen sok vicces helyzetet teremtett, mert ha végigmondták a szöveget, akkor elfelejtették a mozdulatot, ha pedig csak arra koncentráltak, akkor pedig a szövegen bukott a dolog. Az ilyen jellegű akadályok leküzdésén túl komoly kihívás volt technikailag is a forgatás, hiszen a digitális fényképezés és a filmes technika ötvözése nem egyszerű, hiszen különböző felbontásról és módszerekről van szó.

SG.hu: Mikor kerülhet az érdeklődők DVD-meghajtójába a lemez?

Pierrot: Májusra tervezzük a kiadást, de megtartottam magamnak a vétójogot, tehát amennyiben úgy gondolom, hogy nem érett még meg teljesen, nem adja a megfelelő minőséget, akkor tovább dolgozunk rajta, nincs kiadási kényszer. Mivel ez az első ilyen jellegű munkám, ezért fontosnak tartom, hogy a lehető legjobb formában készüljön el.