A kereskedelmi csatornák tehetségkutatói évről évre ontják magukból az új énekeseket, az eddigi öt X-Faktor, hat Megasztár, egy The Voice és egy Rising Star után tizenhárom győztes került ki a versenyekből. Megnéztük, ki mire vitte az elmúlt időszakban: mely énekesek maradtak rivaldafényben, kinek mekkora a rajongótábora a hivatalos Facebook-oldalán, és kik azok, akik inkább botrányos viselkedésükkel hívták fel magukra a figyelmet – az énekeseket ezen szempontok alapján pontoztuk. Pierrot zeneszerzőként és előadóként elmondta, mit gondol a hazai tehetségkutatókról.

A fele is sok volt

Az első Megasztár-ban már ott ült zsűriként Pierrot, aki szerint kétségkívül az eddigi győztesek közül azoknak nagyobb a sikere, akik a legkorábbi műsorokban tűntek fel, az első szériákban mutatkoztak be, hisz ők állnak legtöbb ideje a nézők előtt. “Nekik volt esélyük, hogy egyrészt belopják magukat a közönség szívébe, és még űrt töltsenek be a poppiacon is. A későbbi résztvevőknek egyre kevesebb figyelem és lehetőség mellett kell, illetve kellett érvényesülniük.”

Úgy véli, felesleges volt ennyi tehetségkutatót szervezni az elmúlt tíz évben, már a fele is sok volt. “Ráadásul már a második is túl korán követte az elsőt. A kereskedelmi televíziók nem mérték fel, hogy milyen hosszú távú hatással lesznek a résztvevők életére, a popzenei piacra és a nézők viszonyára az énekespalántákkal. Csúf rombolást végeztek mindegyik területen. Miközben önmagában a kezdeményezés jó és felkarolandó, emellett egy ilyen műsor a megfelelő módon és időben tálalva igenis szórakoztató, még azt is mondhatnám, hogy felemelő tud lenni” – mondta.

Azok sikeresebbek, akik az első szériákban győztek

A kereskedelmi televízióknak véleményem szerint nem ad feloldozást az, hogy a “kereskedelmi szempontok” náluk mindig előrébbvalók minden egyéb szempontoknál. Egy zöldségpiacon sem élhetne meg egy kereskedő hosszú távon, ha olyan tisztességtelen eszközökkel él, amelyek révén átveri a vevőit, a beszállítóit és alapvetően működése révén devalválódik maga az áru is, amit elad.”

Nem elég a jó hang

“Manapság a teljesítménnyel már szinte lehetetlen kitűnni. Ha körülnézünk a világban, láthatjuk, hogy a gyorsan érvényesülni vágyók mindent feltesznek egy lapra, igyekeznek botrányt kelteni, önmagukat eladni áruként, és csak másodsorban adják el – ha sikerül egyáltalán – a művészetüket. És a küszöb egyre csak emelkedik, ma már unalmas, ami tegnap még izgalmas volt, egy új üdvöskének még talán az első slágere előtt látnunk kell az összes testrészét csupaszon, a vizualitás pedig mindennél, így a konkrét zenei produkciónál is sokkal jelentősebb szereppel bír. És ennek a módszernek a követése eleve csak a társaság szerencsésebb néhány százalékának adatik meg.”

“A szerény lehetőségekkel rendelkezők, a “csináld magad” mozgalom kényszeres követői pedig nem tehetnek mást, hamar felmérik, hogy mely utak járhatók, és ha életben akarnak maradni, azokra az utakra lépnek rá, nem keresnek más irányokat” – részletezte.

Nincs konkrét recept a sikerre

Az országos hallgatottságú rádiók szabványzenéi meghatározzák, hogy mit érdemes csinálni ahhoz, hogy népszerűség, ebből fakadó koncertmeghívások és valamennyi jogdíj érkezzen az előadóhoz. “Nem nagyon van más választás. Ja, hogy eredetileg nem ez volt a cél? Tulajdonképpen nem nagy baj. A tehetségkutatókban amúgy is egy Whitney Houston-dal jobb-rosszabb előadásával lett ismert az illető.”

Nincs recept a sikerre

Pierrot szerint sosem volt konkrét recept a sikerre, de mindig voltak sejthető stratégiai útirányok, de a véletlennek, az irányoktól eltérőknek is sokszor osztottak lapot. “A poppiac ráadásul rengeteget változott az elmúlt tizenöt évben, így a korábbi sikerreceptek jó részének a szavatossága rég lejárt, miközben kevés új jött a helyükbe. Az internet és a globalizáció hatására elvben kisebb a világ, és könnyebb megnyilvánulni a nemzetközi közönség előtt, de közben ez olyan, mintha egy falu főteréről indulva valaki hirtelen attól várna megoldást, hogy kikerül valamelyik világváros főterére, és ott próbálja hallatni a hangját a nagy nyüzsgésben és tülkölésben. Elvben nagyobb az esély a figyelemre, de a gyakorlatban ezerszer kisebb” – mesélte.

A Dal-ban egy színpadon állnak

Az Eurovíziós Dalfesztivál előválogatójában idén is több korábbi tehetségkutatós indult, a műsor megkapta azt a kritikát, hogy lényegében a csatornák arcainak versenye. “Amikor az elmúlt évtizedben ilyen tömegben lepte el a szakmát a sok érvényesülni vágyó, előtte tehetségkutató show-műsorokban megfuttatott énekes, miért lenne az Eurovíziós Dalfesztivál előválogató műsorában kevesebb tehetségkutatós fiatal? Ráadásul ezen a ponton megszűnik a tartalom nélküli karaokehelyzet: itt mindenki saját dallal, alanyi jogú előadóként nevez és mutatja meg magát, ha beválogatják.”

Ellepték a szakmát a tehetségkutatósok

A zsűri nem foglalkozik azzal, hogy ki mióta áll már a színpadon, és a szerzemény minősége sem függhet ettől. “A közönség véleményét sokkal inkább befolyásolhatja az illető háttere, de ilyen szempontból véleményem szerint nem indulnak hendikeppel a már régebben megtapadt pophősök vagy azok, akik itt mutatkoznak be először, és ezzel friss élményt kínálnak”- mondta.

Origo

Az eredeti cikk itt olvasható.