Pierrot

A mindennapi munkádban zenészként, kiadóként, producerként miben és mennyire van segítségedre az Internet?

Az internet számomra egy újságos stand és egy könyvtár egyszerre. Ezáltal néha nagy hasznát veszem; ha a munkám kapcsán valamely témakörben részletes információt keresek vagy olyan témakörökben böngészem a híreket, amelyek általában érdekelnek. A szórakozást is megtalálom, ha akarom, de inkább az szórakoztat, hogy okos nyomozással, tematikus kereséssel – meg egy kis szerencsével – szinte minden kérdésemre megkapom a választ a hálón. Szörfözni már nemigen van időm. Meglehetősen nagy bookmark-gyűjteményem van, így ha nagyon ráérek, inkább ismét felkeresem a régen látogatott site-okat. Persze a véletlen néha izgalmas oldalakra terel… Sokat segített már nekem az internet. Ezen az úton több barátra is tettem szert, de pl. kínai muzsikusokat is szerződtettem a legutóbbi albumomhoz, sőt, az ftp-módszerrel még hanganyagot is kaptam Bristol-ból és Los Angeles-ből, amit változtatás nélkül fel is használtunk. Egy feldolgozás-dal miatt sokáig üldöztük a szerző “rejtőző” jogutódját, akit végül a háló segítségével sikerült megtalálni. De többek között a kedvesem diplomamunkájához, a lemezkritikáimhoz és a játékismertető cikkeimhez is a netről szereztem az információkat, valamint a html-szerkesztést is autodidakta módon, más oldalak trükkjeit visszafejtve sajátítottam el.

Milyen fejlődési fázisokon esett át a honlapotok, jelenleg hol tart, milyen pluszt jelent Pierrot-nak, az előadónak a megléte?

Talán kevesen tudják, de a Private Moon szerver igen régóta, 1996 első hónapjaitól kezdve működik. Valahol a legelső “maszek” szerverek között lehetett – eleinte épp elég gond is volt vele. Igaz, közel egy évig minden az Egyesült Államokban történt – a gép fizikailag egy amerikai szolgáltatónál ült – és elsősorban az akkor induló (és nemzetközi érdeklődésre számot tartó) Toys of Ancient Gods projektem számára jelentett bemutatkozó lehetőséget. Akkor nagyon bejött az ötlet – rengeteg levelet kaptam és a kezdetleges homepage segítségével a világ számos országába elkerülhetett a Cargo Cult album. Megrészegültem az ötlet sikerétől és úgy gondoltam, nagyobb jelentőséget kívánok adni az internetes információ szolgáltatásának. Hazakerült a szerver és több más produkció népszerűsítését is “rá bíztam”. Akkor úgy számoltam, hogy egy-két év befektetett munka majd meghozza a gyümölcsét és önálló működésre bírható majd a privatemoon.com, mint összetett tartalomszolgáltató. Sajnos lassabb a fejlődés, meg mi sem az internet marketing területén vagyunk erősek. Úgy látom, Magyarországon a mai napig csak a portál-típusú site-ok tudnak komoly forgalmat lebonyolítani, amely eltartja az állandó fejlesztéshez szükséges stábot, sőt marketingeseket és hirdetésszervezőket is. 1999-től kisebb lendülettel, sokkal inkább hobby-szinten folytatjuk tovább a szerver üzemeltetését. Manapság a szerződött művészeink oldalait, a ritkán frissülő Inventory c. kalandjáték-magazint és a multimédia-szekciónkkal kapcsolatos információkat találhatja meg nálunk az érdeklődő. Néhány hete megkezdtük egy nonprofit képzőművészeti gyűjtemény, amolyan web-galéria szervezését, de amíg a technikai feltételeket nem sikerült tökéletesen kialakítani, nem teszünk láthatóvá semmit. A kíváncsiskodó most egy teljesen magáncélú gyűjteményt talál a “Galériában” a januárban Kínában készített fényképeimből. Bizalmas információ… 🙂

Nemrég részt vettél egy internetes élő “beszélgetésen”, ahol webkamera segítségeddel a reakcióidat “azonnal” láthatták a vitázók. Milyen tapasztalatokat szereztél itt?

A webkamera addig nem lehet egy komoly dolog, amíg ilyen ritka frissítési sebességgel láthatók az általa közvetített képek. Az interjú ráadásul egy gyors hálózattal rendelkező irodában készült. Az órákon át tartó “beszélgetés” azonban ismét megvilágította számomra, hogy általánosan véve a kommunkáció egyik legalacsonyabb formája a chat-típusú levelezgetés. Leginkább bődületesen rossz helyesírású, sajátos rövidítéseket, csak felületes információközlésre alkalmas szlenget használó, nagybetűkkel, szórenddel mit sem törődő fiatalok fóruma ez, ahol egyszerűen nem történhet “normális” eszmecsere. A levelezés komoly tradíciója folytán az email-lel kapcsolatban nincsenek fenntartásaim – mindenkinek van ideje válaszolni, kijavítani a szarvashibákat és csiszolni a fogalmazáson. Amennyiben igénye van rá… Az a nagy baj, hogy én inkább az igény hiányát érzem. Az arctalanság arcátlanságba való átfordulása, a névtelenség személyiségformáló hatása nehezen kezelhető még mindig számomra, de az emberek gyorsan megszokták a telefonbeszélgetéseket is gesztusok nélkül, így nem hiszem, hogy az ilyen azonosíthatatlan személyek tombolása többet árthatna a telefonbetyárkodásnál. Ezt meg tudom szokni – a három szavas, karakterrajzos chat-, ICQ- vagy bulletin board üzeneteket nem.

Mi a véleményed az MP3 jelenéről, jövőjéről, a CD írás terjedéséről és a kiadók félelmeiről?

Az elmúlt hónap során négy interjún ill. kerekasztal beszélgetésen vettem részt az mp3 témakörében. Nehéz ezekhez képest újat mondani, inkább összefoglalom a gondolataimat illetve a tapasztalataimat. Úgy vélem, az a legfontosabb, hogy elfogadjuk: ezt a már-már lázadónak nevezhető formátumot két irányból kell vizsgálni. Az mp3 kétségtelenül a zenei kalózkodás egyik legelterjedtebb médiuma, így egyfelől tűzzel-vassal írtandó. A másik oldalról tekintve viszont egy forradalmian új eszköz a hangfelvételkiadók asztalán, amelyet lassan széles körben is használniuk kell. Nos, a helyes alkalmazás kérdésére a válasz valahol az emberek zenehallgatási módszerei körül keresendő. Véleményem szerint “az ingyen birtoklás” ténye vonzza az mp3 vadászokat, de azt nem sokan vitatják, hogy a “zene birtoklásának” jelenlegi legmagasabb szintje, ha maga a kiadvány, mondjuk az előadó CD-je van a tulajdonunkban. Azonban nem mindenki és főleg nem minden dallal kapcsolatban gondolkodik úgy, hogy szeretné mihamarabb a magáénak tudni és ezért pénzt is áldozni. Szívesen hallgatnánk csak néha-néha a kedvenceinket. Mint a rádióban. Persze az ideális az lenne, ha a rádió felkínálna új dalokat is, de alapvetően csak a személyes kedvenceinket játszaná. Ez a lázálom az internet segítségével könnyen valóra váltható, sőt, bizonyos szinten már működik is. A fejtegetésem lényege tehát az, hogy még egy ideig nem sikerül majd megoldani az mp3 kalózkodás problémáját. Pontosan addig, amíg mp3- illetve CD-minőségen “sugárzó” rádióadók nem tűnnek fel a világhálón, hogy lehetővé tegyék a személyes, interaktív zenei rádiózást, amely megszűnteti az igényt a dalok letöltésére. Hiszen azokat bármikor meg tudjuk hallgatni így is. Ha meg “birtokolni” szeretnénk a kedvencünket – megvesszük az aktuális kiadványt.

Mit kell tudni az Inventory kalandjátékról, mennyi időt töltesz a PC-s játékokkal? (Gondolom sokat:-)

Az Inventory nem játék, hanem egy kalandjátékokat bemutató internetes magazin. Ismertetőket, képeket, demókat, végigjátszásokat közöl és közben folyamatosan bővül egy műfajon belüli lexikonná, amely ezáltal nem csak az aktualitásokat keresők számára jelent értéket. Az Inventory online verziójának fejlesztése egy ponton megrekedt. Igyekszem idővel továbbgördíteni, de most azt is nagy eredménynek tartom, hogy a GameStar újság meghívta a magazinomat saját rovatának, amely ezáltal komolyabb fórumot tud teremteni a számítógépes játékok talán legintelligensebb, azonban meglehetősen nehéz időszakot élő válfajának. Havonta 4-6 újságoldalt kell megtöltenem információval, és ez a html-változat korában sem volt kevesebb, így egy ideje már “hivatalból” is játszom. Igen nagy gyűjteményem van ilyen típusú programokból – kb. 150 darab legális, dobozos kalandjáték – és így az sem elhanyagolható szempont, hogy az ismertetők írása által legalább esélyt érzek arra nézve, hogy valaha mindegyiket végigjátsszam.

Milyen terveid vannak a netes megjelenéssel, dalkiadással és egyáltalán milyen jövőt képzelsz el a neten való publikálásnak?

Az internetes publikálás lehetőségeit elsősorban az internetet használó réteg mérete határozza meg. Könnyen nyomon követhető a fejlődés – vagy legalábbis változás – a 4-5 évvel ezelőtti, kép nélküli “my homepage”-ek és a mai profitorientált, összetett szolgáltatások között. Ahogy egyre többen ülnek a számítógépek előtt a “rendszerhez csatlakozva”, egyre többen kívánnak hozzájuk szólni ezen a médiumon keresztül. A körforgásba beleszállnak a Nagyok is, és idővel valószínűleg nagyjából hasonló erőviszonyok alakulnak majd ki a cybertérben, mint a valóságban. Ha majd egy net-es híroldalt ugyanannyian olvasnak, mint egy papírra nyomtatott napilapot, akkor az elektronikus publikáció ugyanolyan értéket fog képviselni, mint a hagyományos. Vagy akár meg is fordulhat mindez. Igaz ez a művészeti alkotásokra, azok terjesztési módszerére is. Az életünket megváltoztatta a számítógép és az internetkapcsolatok elterjedése – ezzel a ténnyel érdemes megbarátkozni mindenkinek. A fejlődés nyilvánvalóan exponenciális görbéjű, a nagy ugrásokhoz egyre rövidebb távolságról kell nekifutni. Kis túlzással: az újabb generációk jóval közelebb vannak a jövőjükhöz, mint a múltjukhoz. Éppen ezért csak reménykedni tudok, hogy a helyes arányok megtartása végett mindig lesz olyan, aki vigyáz majd a valódi humánus értékekre, amelyeket nem befolyásolhatnak a megváltozott életkörülmények és az idő múlása.

www.ink.hu