Már több, mint 5 éve, hogy a festett arcú művész végleg lemosta az álarcot, és a színpadon eltöltött évek után a háttérbe vonult, hogy mint producer munkálkodjon, és zenéivel jutassa csúcsra a tehetséges előadókat. Pierrot és produkciós irodája, a Private Moon rengeteg szakmai elismerést és sikert söpört már be, ám neki ez sem volt elég; nemrégiben megalapította a Private Moon Records lemezkiadót, amelynek híre igen nagy port kavart az elmúlt hónapokban. Leginkább ezen esemény apropóján beszélgettem Pierrot-val egy budapesti kávézóban.

Hogy vagy mostanában? Mivel foglalkozol jelenleg?

Köszönöm szépen, remekül vagyok, ám szinte nem is látok a munkától… Nemrégiben fejeztem be O.J. Sámson Greatest Beats c. albumát, és egy cseppnyi szünet sem maradt: rögtön el is kezdtük a Pepsi Sztárcsináló c. lemezt. Ez a két korong az első kiadványa a nemrégiben megalapított kiadónknak, a Private Moon Records-nak, melyet sokadszori nekirugaszkodásra végre sikerült felépítenünk. Továbbá dolgozom a Rémember zenekarral, akik egy látszólag fiatal együttes, ám valójában már 5 éve járják a főváros, a vidék, sőt Európa klubjait, de csak most jutottak el oda, hogy egy lemezt készíthessenek. Amint befejeztem, szinte nem is tartok szünetet, ismét belevetem magam a munkába: van egy folyamatban lévő Gábor Judit (Garbi) album, amin dolgozom, illetve hamarosan aktuális lesz a tavasz nagy durranása, az új Ganxsta Zolee és a Kartel nagylemez, amellyel biztos, hogy rengeteg munkám lesz. Ha mindezt befejeztem, akkor szívem szerint azzal pihenném ki magam, hogy megcsinálom a soron következő Toys of Ancient Gods lemezt… Majd ha ezután még mindig élek, akkor elutazom valahova, és valóban kipihenem magam.

Mi ösztönzött arra, hogy létrehozd a Private Moon Records kiadót?

Több, mint 10 éve vagyok lemezes előadó, és azóta nagyon sok mindent tapasztaltam. Magyarországon rendkívül furcsa a kiadók és az előadók kapcsolata – a multinacionális cégek, mint valami fontos szerepben, a külföldi kiadók jelmezében feszítenek, amivel látszólag sok előny jár. Ám ez valójában mégsem igaz – nagyon könnyen létre lehet hozni egy legalább olyan profi, ám kisebb és teljesen magyar kiadót, csak tudni kell azzal ügyesen bánni. A tapasztalataim azt mutatják, hogy jobb, hogyha nem hagyok beleszólást a dolgaimba, a saját produkcióimmal én magam foglalkozom, azaz megbízható közvetlen munkatársak segítenek engem. A Private Moon, mint produkciós iroda egykoron azzal foglalkozott, hogy produkciókat hozott létre, átadta a kiadóknak és nézte, hogy hogyan rontják el, vagy hogyan emelik fel azokat – legtöbbször inkább az előző volt jellemző… Most már rajtunk múlik, ha valami megbukik, és rajtunk múlik, ha valami sikerül. Kicsiny, de erős kiadó vagyunk, nagy egyetértésben dolgozunk.

Kiadótok ugródeszka lehet azoknak a fiatal előadók számára, kik talán nem jártak sikerrel a nagyobb, multinacionális kiadókkal…

Pontosan. A nagyobb kiadók sokszor nem engedik be a fiatal előadókat bizonyított művészeik közé – ritkán mernek frissíteni, újabb tehetségeket felkutatni. Nálunk egy profi, ám kis létszámú team dolgozik, kevesebb költséggel, így bármilyen művész fontos tud lenni számunkra. Mondhatni, egy kisebb példányszámú album is lehet nálunk rentábilis. Különösen nagy szerepet szánunk a tehetségkutatásnak. Van egy ismert projektünk, a Friss, amellyel évente több felvételi ill. megjelenési lehetőséget adunk fiatal tehetségeknek, készen arra, hogy a visszajelzések alapján önálló nagylemezt is napvilágra hozzunk az adott előadó(k)nak – természetesen a kiadónk Friss label-je alatt. A Friss projekt rövidesen internetes megjelenést is kap.

Azt hallottam, hogy a Private Moon keretein belül szeretnétek egy internetes rádiót is indítani…

Valóban tervezzük, és úgy tűnik, nincs is különösebb akadálya. Ezzel is szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a hallgatók megtudják, nem csak az a fajta zene létezik, ami a hazai rádiókban és TV-kben hömpölyög, hanem léteznek igényes, alapvetően más hangvételű produkciók is. Azokat a zenéket sugároznánk meghatározott műsoridőben, amelyeket mi magunk hallgatunk a Private Moon-ban, azaz mindig egy-egy művészünk kedvencét. Most már csupán néhány adat kiszámítása van hátra, és ha megoldható, akkor nagyon szivesen belevágunk. Egyenlőre csak zenéket lehet majd hallgatni, aztán talán majd műsorvezetők is közreműködnek. Egy saját szoftver letöltésével férhetsz hozzá a műsorokhoz, amelyet a Private Moon Multimedia készített és nemsokára a próbaverziót a www.privatemoon.com/netradio oldalról lehet majd letölteni. Ha elindul, akkor majd valamikor január tájékán érdemes lesz hozzánk többször is ellátogatni. Rendkívül fontosnak tartom az internetes megjelenést, ma már szinte mindegyik előadónk saját ?kikötővel? rendelkezik és a Private Moon sokkal lazábban bánik az mp3 terjedésével, mint kiadótársai. Az internet még kiforratlan, ám igen fontos csatorna ? óvatosan és ügyesen kell vele bánni…

Azt megtudtuk, hogy a kiadókkal nem vagy elégedett. Ám, mint “nagy öreg”, mit gondolsz a magyar könnyűzenéről? Elégedett vagy a felhozatallal?

Egyáltalán nem vagyok megelégedve. Sajnos nagyon silány a felhozatal, és ez évről-évre egyre rosszabb lesz. Ráadásul ez nem csak a kiadók és az előadók hibája, hanem az összes mellékiparágon is múlik – a sajtón, a rádión és minden egyéb zeneközeli területen… A média a mosópor reklámok szintjén lévő zenei tömegtermékeket játszik, így a kiadók kénytelenek elsősorban ilyeneket gyártani. Senkinek sem érdeke, hogy igényes, minőségi produkciót jelentessen meg – sokkal inkább a népszerűséget, a könnyű eladhatóságot tartják fontosnak. A felnövekvő generáció már csak a silány zenét hallja, és a kreált, producer által összerakott “sztárokat” látja, tévesen azokat a “bábokat” tekintvén példaképének. Talán nem is sejti, hogy az ő huszon- vagy harmincéves bátyja hallgathatott “igazi” zenét is. 15-20 éve még létezett egy bizonyos Sanzon-bizottság, melynek az volt a dolga, hogy ellenőrizze és kiiktassa az értékelhetetlen, átlag művészi színvonal alatti produkciókat. Akkor ezt a cenzúrát velem együtt sokan – joggal – szidták, ám én ma már visszasírom azokat az időket. Napjainkban kizárólag azon múlik a megjelenés, hogy minél inkább egyszerűbb, sőt együgyűbb legyen a produkció, keressünk hozzá jó sok támogatói pénzt, zeneileg meg minél inkább hasonlítson valami éppen nyugaton futó trendre. Nagyon optimistának kell lennem ahhoz, hogy azt mondhassam: ebből ki lehet lábalni… Ma már a közönségnek fogalma sincs pl. arról hogy milyen az, ha valaki olyan zenét szerez és szöveget ír, ami üzenetet hordoz, és nem csak szórakoztat.

Előadói karrieredet teljesen háttérbe szorítottad. Mi van azzal a festett arcú Pierrot-tal?

Ez a figura létezik, ám itt belül, bennem… Tavaly a Játék c. lemezzel valamiféle visszatértést követtem el, amely már nem véletlenül nem tartalmazott olyan lendületet, mint egykoron. Számomra az éneklés inkább hobby szintre lépett vissza – habár az albummal csöppet sem foglalkoztam kevesebbet, mint az öt-tíz évvel ezelőtti lemezeim bármelyikével is. Igazából semmi kedvem újra popsztár lenni, nem kívánok ugyanúgy jelen lenni a mai könnyűzenei társaságban. Nekem megadatott, hogy jó időben lehettem előadó, hogy festett arccal nemes “küzdelmekben” vehettem részt, ám erre ma már nem lenne lehetőség. Most remekül megvagyok a saját rajongói leveleimmel, ritka koncertjeimmel és a szakmai elismeréseimmel. Nem vágyom egy “poszterhuszár” sikereire, és nem is kívánok annak a szintjére kerülni – még ha lehetőségem lenne rá, akkor sem… Aki valami hülye véletlen során hozzájut a lemezeimhez, az – bízom benne – rá fog jönni, miről is beszélek. Azonban amint lesz időm, ötletem, és pénzem, újból készítek egy albumot – ha másnak nem, hát magamnak…

Ennyi elfoglaltság és munka mellett, hogy marad időd a magánéletedre?

Én a munkámban csak addig szeretek dolgozni, míg mindig legalább 50%-os kielégülést érzek, amíg nem csak az anyagi javakért csinálom. Természetesen mindkettő fontos, ám nem lehet őket szétválasztani. A zenével szórakozom és szórakoztatok egyszerre, és mondhatom, hogy az összes magánéleti elfoglaltságomat ehhez a tevékenységhez igazítom. Egy fontos és állandóan megvalósuló tervem van minden évben – fogom magam, és kedvesemmel a távol-kelet felé veszem utam… Ezenkívül sokat utazom Európa nagyobb városaiba is – legtöbbször ezeket a helyeket valami zenei rendezvény, kiállítás apropóján látogatom. Nem túlzás: nekem a zene az életem, és ezért része a magánéletemnek is.

Meddig bírod még ezt a feszített tempót?

Még muszáj… Tudom, hogy a kiadóval kemény év áll előttünk, rengeteg munkánk lesz, és valóban még gyorsabb tempót kell majd diktálnunk, ám remélem, hogy sikerül szelektálnom, valamint a társaim jónéhány terhet le fognak venni a vállamról. Így talán jobban be fogom tudni osztani az időmet. Teljes szabadságot azért nem remélek. Én már így, kicsit túlterhelt zenészként fogok megöregedni…

Mit vársz a 2001-es évtől?

A Private Moon Records van most a fókuszban. Nagyon hiszünk mindannyian a kiadóban. Tudom, hogy sok munka vár rám ezzel kapcsolatban, azonban remélem, hogy kb. egy év hajtás után lesz időm ismét egy saját lemezre. A rengeteg terv közül ez csak egy, de az összes többivel összefügg, hiszen ha eljutok a lemezkészítés fázisáig, akkor az azt jelenti, hogy minden rendben van, rendre sikeresek a produkciók, van a zsebemben párizsire való és nagy a nyugalom. Nos, erre vágyom…

kisnovák