Zsűrizik a Megasztárban, zenél és producerkedik, számítógépes játékokat és teákat gyűjt. Nemrég pedig egy különös, az ázsiai ízek világába csábító szakácskönyvet jelentetett meg.

Újabban a könyvpiacot igyekszed meghódítani?
Most sem a hódítás maga izgat… Remélem, a könyv elolvasása nyomán kiderül, hogy ebben a témában is hosszas gyűjtőmunka és gazdag élményanyag után nyilatkoztam. Nem csak dobálózom a szavakkal. Nem vagyok szakács, csupán bátor amatőr, aki megismerkedett az ázsiai ételekkel. Viszonylag régóta és nagyon szívesen főzök ilyesmiket a vendégeimnek. A barátaim ösztökéltek arra, hogy a vacsorákat kísérő történeteket, élménybeszámolókat, no meg a legjobb recepteket foglaljam írásba és osszam meg az érdeklődő olvasókkal.

Nagy utazó vagy. A legtöbbször miért éppen Ázsia az úti célod?
Ez maga a szerelem, ami tíz év alatt sem múlt el. Persze megfordulok mindenféle csinos vidék után, de egyelőre semmi nem csábított el olyannyira, hogy megtagadjam Ázsiát. Kulturális szempontból a leggazdagabb földrész, amely egészen új világszemlélettel ismertetett meg. Sok helyen jártam, de még sok helyen nem: bőven tartogat még meglepetéseket a Kelet.

Nagy ínyenc hírében állsz. Gyakran főzöl magadnak is?
Sajnos nincs sok időm, ritkán főzőcskézek. Kevesebbszer, mint ahányszor eszembe jut és megkívánom. De eleget ahhoz, hogy az elmúlt években kellő gyakorlatra tehessek szert: ma már nemigen rontok el bonyolultabb ételeket sem. A legboldogabb akkor vagyok, ha a fűszerpaszták keverésénél a fiam, egy többfogásos vacsora előkészítésénél az édesanyám kuktáskodik mellettem.

Az ázsiai konyhán belül melyik a kedvenc ételed?
Sok ilyen van, nehéz választani. Szeretem a kifejezetten csípős, curry-s ételeket, legyen az indiai vagy thai, de a kínai gombócok és az indonéz sültrizs is a kedvenceim közé tartozik.

Magyar étellel le lehet levenni a lábadról?
Nem vagyok különösen válogatós. Ráadásul manapság ritka tünemény, ha egy leány épp a főztjével szeretne levenni a lábamról. Így aztán könnyű dolga van: valószínűleg már a meglepetéstől is hanyatt esem… Azt hiszem, minden túlzott szentimentalizmus nélkül mondhatom, hogy csak a szívesen, kedvvel készített ételt nevezhetjük tökéletesen fűszerezettnek. Ezen az úton egy nő mindig célba ér nálam: az édesanyám.

Énekes, zeneszerző, szövegíró és producer vagy. Melyik a legfontosabb?
Leginkább alkotó ember vagyok. Azonban színpad nélkül idővel biztos besavanyodnék. Be kell vallanom, még ha szerénytelenül is hangzik, hogy a legerősebb önkritikát gyakorolva sem tartom magamat rossz előadónak. Az a sok minden, amivel foglalkozom, jól megfér egymással.

1987-ben álltál először színpadon, aztán 1995-ben elbúcsúztál, elhallgattál. Néhány év múlva visszatértél, végül ismét háttérbe szorítottad az előadói karriered. Nem tudsz, vagy nem is akarsz szakítani a zenéléssel?
Az „első felvonás” alatt úgy viselkedtem, mint minden sikerre vágyó fiatal muzsikus. Amikor észrevettem, hogy a zenei piacon az utak nagyjából egy irányba vezetnek, a kikerülhetetlen kommercializálódás felé, ezt elutasítva visszavonultam a csigaházamba. Megtehettem, mert anyagilag és művészileg is kielégülést találtam a produceri munkáimban. Később visszatértem, amikor rájöttem, hogy a rejtőzködés helyett erősebb az üzenet, ha senkivel és semmivel nem törődve járom az utam. Manapság minden kényszer nélkül alkotok: csak azt csinálom, amit szeretek, amit élvezek, amiben hiszek, és akkor, amikor nekem az jólesik. Ez persze nem a létbiztonság záloga, de a boldogsághoz mégis valahogy közelebb van.

Nem hiányzik a szomorúbohóc álarc?
Nem. Az a korszak lejárt. Akinek akartam, megmutattam. Meg különben is, nem mutatna igazán jól a fehér maszat a szakállamon…

Ha eldobtad az álarcot magadtól, miért tartottad meg a Pierrot nevet? Miért nem a polgári neveden, Marosi Z. Tamásként tevékenykedsz, mint producer?
A válasz nagyon egyszerű: mert én „a” Pierrot vagyok.

A Szűz jegyre jellemző a rend-, a tisztaságmánia, és a kritikus természet. Igaz ez rád is?
Igen, azt hiszem, hogy a csillagjegyre vonatkozó jellemrajz majdnem teljes mértékben rám is vonatkozik. Vannak tulajdonságaim, amelyek nehezen elviselhetővé tesznek, de azért olyan is van, amire büszke vagyok. Ami hozzásegített néhány fontos dolog felismeréshez, az értékrendem felállításához.

Úgy tudom, szereted akalandjátékokat. Sok időt töltesz ezzel?
Több mint tíz éve gyűjtöm a kalandjátékokat, de időmilliomos nem vagyok. Kevés az időm ilyesmire, de vasárnap esténként Ganxsta Zolee barátommal leülünk, és hajnalig játszunk. Elmerülünk virtuális világokban.

Számos dolgot gyűjtesz. Lemezeket, teákat, fűszereket, könyveket…
Igen, mert a szűz, főleg ha férfi, igencsak gyűjtő természetű. Másrészt maximalista ember vagyok, aki a teljességet, a tökéletességet fontosabbnak tartja, mint az újdonságot, és a hatásosságot. Amilyen téma megmozgat, azzal kapcsolatban elfog a tudásszomj, a megismerés igénye.

Azt olvastam rólad, hogy gyerekként különcnek tartottak. Ma is az vagy?
Az átlagembertől biztosan sokban különbözöm – hiszen a gondolkodásmódom, az életritmusom és a munkám is nagyon más. A hasonszőrűek között azonban nem hiszem, hogy különcnek számítok: sok, hozzám hasonló bolondból áll az egész szakma.

Elváltál, és van egy 13 éves fiad, András. Milyen a viszony köztetek?
Harmonikus. Nem lehet olyan szoros, mintha együtt élnénk, de ezt az állapotot sajnos mindkettőnknek volt már ideje megszokni…

Mi az, ami számodra fontos egy nőben?
Fiatalnak érzem magam, így számomra fontos még a szépség, nem titkolom, szeretem, ha egy nő vizuálisan is élmény. Emellett tisztában vagyok azzal, hogy mindez csak a kezdet, amely mögött stabil várként kell állnia egy izgalmas személyiségnek, hogy hosszú távon is ébren tartsa az érdeklődésemet. Azt hiszem ez a két dolog egyszerre azokban a nőkben jelenik meg, akik kivételes kisugárzással rendelkeznek. Így a receptoraim manapság ezekre a jelenségekre reagálnak hevesebben.

Most éppen szerelmes vagy?
Nem, ezt nem mondhatnám. Talán már várom, hogy ismét megbolonduljak, de közben reménykedem, hogy nem épp valami fontos munka kárára veszítem el a fejem. Ha ismét elfogna a szédülés, szeretnék „betegszabadságot” kivenni.

Számos fiatal, és olykor nagyon csinos tehetség énekel „előtted”. Képes lennél beleszeretni egy hangba?
Egy hangba? Hogyne! Már most is vannak kedvenc hangjaim! Sőt: hangszíneim. Emellett viszont egészen biztos, hogy egy énekesnő tehetsége édeskevés ahhoz, hogy bennem a férfi is reagáljon. Persze elméletileg nem kizárt, hogy ez a két dolog egyszerre történjen, de én szét tudom választani a munkát a flörttől vagy a magánélettől.

Sosem akartál poszter lenni a tinilányok falán, a Megasztárral mégis újra magadra vállaltad. Fontos számodra a műsor?
Nagyon, de a népszerűségi hozadéka ma is inkább teher. A hazai tehetségkutatás elkötelezettje voltam korábban is, hogyne lennék boldog attól, hogy részt vehetek ebben a színvonalas produkcióban. Remélem, a viselkedésemre nem lehet panasz, de a népszerűséget csupán kezelem, de nem szeretem. Szívesebben rejtőzöm el a bámuló szempárok elől.

Ha valaki az előadóra kíváncsi, hol keressen?
Budapesten havonta két klubban is játszunk. Az egyik legnagyobb vágyam, hogy szaporítsuk a vidéki koncerteket, de egyelőre zavarja a képet néhány technikai probléma. Bízom benne, hogy jövőre végre változik a helyzet.

Mikor lesz új lemezed?
Talán a Megasztár után, a nyáron lesz elég időm és elköltendő pénzem is ahhoz, hogy belevágjak. Magam is kíváncsi vagyok, mi sül ki a dologból…

www.maximanet.hu