Pierrot belekóstolt már Ázsiába, Európához sem kell neki iránytű, a munkája miatt pedig újabban a magyar vidék egyik ékszerdobozához, Egerhez is kötődik. Ennek ellenére mindmáig Budapesten él, igaz, nem budapesti módra.

A Megasztár harmadik szériájában már nem vállaltál szerepet. Ez hozhat jelentős változást az életedben?

Annyiban biztosan, hogy pillanatok alatt elmúlik majd az állandó televíziós jelenlétből adódó népszerűség, amit nem is nagyon bánok.

Most azonban még mindenki felismer. Hogy tudod elkerülni az ismertséggel együtt járó kellemetlen szituációkat?

Elárulom a trükköm: az elegáns szállodák kávézóiba beszélem meg a találkozóim zömét. Heti egy vagy két napba besűrítem az összes hivatalos teendőmet, így vannak olyan napjaim, amikor ha akarom, ki sem kell mozdulnom az otthonomból.

Aluljáróban mikor jártál utoljára?

Az Astoria aluljárójában majdnem minden héten megfordulok. Ezen a környéken ugyanis nem egyszerű parkolni. Ide közel van a játékfejlesztő cégem irodája is, és nem utolsó sorban itt van az egyik törzshelyem, ahol a személyzet valamennyi tagját ismerem.

Ha nem tudod kikerülni az aluljárókat, akkor biztosan oda-oda mennek hozzád, például autogramot kérni, vagy éppen beszólni egyet neked.

Mostanában a munkám miatt sokszor megfordulok Egerben. Meg kell mondjam, ott sokkal bizalmaskodóbbak az emberek, ami elvileg rosszabb, mint ami Budapesten tapasztalható. Mégis azt kell mondjam, hogy amit ott tapasztalok, az sokkal elviselhetőbb, mint amit itt. Az ottani emberek celebritásnak szóló reakciói sokkal igazibbak, őszintébbek és szeretetreméltóbbak.

Arra már utaltál, hogy a fővárosban megpróbálod kerülni az olyan helyeket, ahol a te felbukkanásod eseményszámba mehet. Mégis, az Astoria mellett hová jársz még szívesen?

A Centrálba és a Grand Café Oktogon-ba. Igen, én Budapesten kávéházi életet élek, amikor társasági napot tartok. Régebben a New York kávéházban is rendszeresen megfordultam, ami a rendszerváltás tájékán még Hungária volt. Ott egy időben még az étlapra is felvettek egy kávékülönlegességgel.

A hétvégékre sincs semmi „különprogramod”?

Nekem nincsenek hétvégéim. Egybefolynának a napok, ha nem találtam volna ki, hogy érdemes egy-egy napra összeszerveznem a tárgyalásaimat. De ugyanígy nem nagyon különülnek el az életemben a napszakok sem.

Rólad köztudott, hogy vonzódsz Ázsiához. Létezik, hogy abból a kultúrkörből táplálkozik az időhöz való viszonyod?

Valóban sokfelé jártam már Ázsiában, sokat tapasztaltam, mondhatni bejártam a kontinenst. Emellett van jónéhány terület, ami számomra még ismeretlen. Az ázsiai kultúra persze, hogy nagy hatást gyakorolt rám, kifejezetten vonz az ajellegzetes másság, az összetettség, rétegezettség. Illetve, hogy amíg a mi hétköznapjaink leválaszthatóak a művészetekről, a filozófiáról és a vallásról, addig az ő életükkel mindez egy.

Az dühít, amikor Ázsiában megtapasztalsz egy falatka Európát?

Mondjuk ki nyíltan, te a globalizációra gondolsz! Igen, itthon jobban elfogadom a nyugati civilizáció vadhajtásait. Bár azt ne feledjük, hogy valójában itthon is az európai kultúra elburjánzása csap vissza, amikor azt látjuk, hogy egyre több minden amerikanizálódik!

Ha Ázsiánál maradunk, akkor talán Indiában a legnagyobb a kontraszt.

India nem a szívem csücske. Indiához nagyon nagy levegő kell! Amikor ott jártam – főként Dél-Indiában – a komfort-igényem számára búvárharangként kerestem azokat az európai színvonalú helyeket, ahová vissza-visszamenekülhetek a nagy kirándulások után. Én Ázsiában nem a kalandokat keresem. Kihívásban bőven van részem itthon is. Ázsiába azért járok, amiért az ember kiül a kertjébe. Hogy átmossa a tiszta levegő. Kertes társasházban lakom, de lényegében most nincs igazi kertem.

Kert nélkül is ez az otthonod. Mi az, ami bárhol máshol a világban nagyon hiányzik neked Budapestből?

A patinás épületek. Ázsiai viszonylatban talán Sanghajban láttam annyi ilyen korú épületet, mint amilynek a pesti belvárosban vannak. Budapest nem véletlenül az ázsiai turisták egyik kedvelt úti célja. Egy szingapúri, ha ráveszi magát, hogy elmenjen a családjával nyaralni, az biztos, hogy csak Európa jöhet számításba nála. Budapest pedig hasonló élményeket adhat nekik, mint Párizs.

Te tudsz olyan érzésekkel gondolni Budapestre, mint akár Párizsra, akár más világvárosra?

Nem hasonlítható össze ez az érzés. Budapest a vidékiek számára is otthonosabb kell, hogy legyen, de számomra, aki tőzsgyökeres pesti, valóban sokkal többet jelent. Ha ettől elvonatkoztatunk, akkor pedig azt kell mondjam, hogy igen: Budapestnek úgy átlalában nincs semmi szégyellnivalója más világvárosokkal szemben. Múltja van, szép, élettel teli – szóval csodálható és szerethető.