A szokatlanul “korán jött” ismétlést az elõzõ album kiugróan nagy sikere indokolta. A Magneoton kiadó nem gyártotta a Babaházakat és nem is volt hajlandó eladni a MusiCDome-nak. A kényszer azonban jót tett a produkciónak – az elsõ tíz dalból kilenc új ruhában új életre kelt és folytatódhatott a sikerszéria.

A lemezhez nem készült videoklip – a mostoha körülményeket elsõsorban a dühös Magneoton kiadó fenyegetõzése és a MusiCDome fiatal mûvészeti vezetõjének (Simon László) korai, váratlan halála okozta. Pierrot kénytelen-kelletlen ismét kiadóváltásra készült.

A bohóc c. dal felejthetetlen flamenco változatában hallható vidám tömegjelenetben a “rozsomák” szó egy északi ragadozó emlõst jelöl – máig nem tisztázott, a jókedvû stáb melyik tagja és miért kiáltotta többször is az állat nevét. (Hasonló meghlepõ szófoszlány az “eladó a két fillér” is – ez állítólag Sólyom Tamásnak tulajdonítható.)

Az eredeti Babaházak lemez egyik kulcsdala, a Mondd el bátran lemaradt az új változatról: “Már nem tetszett annyira, cikisnek éreztem a szövegét és nem tudtam mit kezdeni a hangszereléssel sem. Eleget játszottuk 1986 óta, így azt hiszem megfutotta a dal a maga köreit” – nyilatkozta a döntésrõl Pierrot.

A lemezborító Prácky István mûve (ismét) és nagyjából leköveti az 1990-es album tervét – a fotó azonban aktuális, 1993-ban készült. A fotós Szatmári Péter volt.

A zápor c. felvételen Megyeri László egy különleges technikát alkalmaz a basszugitáron – ez szolgáltatja a dal alapját, ez okozza a karakteres megszólalást. A tapping-játékmód olyannyira megtetszett a basszusgitárosnak, hogy késõbb õ lett az ország elsõ Chapman Stick tulajdonosa (tízhúros hangszer, amelyen a pengetés helyett érintéses játéktechnikát alkalmaznak).