Rónai Egon a hazai rádiós műfaj egyik ismert és elismert alakja szinte együtt kezdte rádiós pályafutását Pierrot-val. A Danubius Rádió népszerű műsorvezetője az egykori “Video Art” kiadó megbízásából karolta fel Pierrot tevékenységét.

Először a “Video Art” irodájában találkoztunk a 80-as évek második felében. Akkor az addig rendezvényszervezéssel foglakozó cégnél elhatározták, hogy néhány lemez kiadásával is próbálkoznak. Ehhez a tevékenységhez kérték a segítségemet, hogy keressek meg új tehetségeket és karoljak fel olyan előadókat, akik arra érdemesek. Valaki figyelmembe ajánlotta Pierrot-t, csak fogalmam sincs már, hogy ki. Később elmentem a szülei lakására, ahol meghallgattam néhány készülő felvételt. Beszélgettünk a továbblépés lehetőségéről. Akkor el is készült egy albumnyi anyag, amit a Sáfár Öcsi segítségével vettünk fel. Ebből végül akkor úgy, ahogy elképzeltük semmi nem lett. Rá egy évre viszont már más kiadónál megjelentette az első lemezét.

Milyen volt a Danubius Rádiós kapcsolatotok?

Ez azt gondolom, hogy néhány hónappal későbbi történet. Amikor a rádió magyar nyelvű adása elindult, munkatársakat kerestek. Olyan fiatalokat, akik hosszútávon a mikrofonhoz is kerülhetnek. Õ is ezek között a fiatalok között volt. Ha jól emlékszem, nem sokáig csinálta a kezdő “telefonos” munkát, hiszen akkor már sokkal nagyobb ambíciói voltak.

Mi az, ami téged a korai felvételekben megragadott?

Nagyon érdekes volt: elmentem egy lakásba, egy fiatal srác dolgait meghallgatni. Akkor ilyet sokat csináltam, nagyjából képben voltam a fiatal generáció felhozatalát illetően. Leültem egy fotelbe és elkezdett nekem ez a srác – akit, még egyszerűen Marosi Z. Tamásnak hívtak – mindenféle szerzeményeket mutogatni. Rögtön szembetűnt a dalok rendkívül egyedi hangzása. Leginkább a szövegeken volt érezhető, hogy van elképzelése arról, hogy mit akar mondani és kikhez akar szólni. Ez nekem borzasztóan tetszett! Tetszett, hogy van egy elképzelés, másrészt tetszett az, amit csinált. Én hittem benne és abban bízom, hogy nem csalatkoztam. Nekem ma is az egyik legnagyobb csalódás, hogy Pierrot nem dolgozik előadóként. Hiányzik a magyar popzenéből!

Tartottátok később a kapcsolatot?

Az egészben az volt a legszomorúbb, hogy a “Video Art”-nál meg nem jelenő lemez miatti huza-vona rendesen árnyékot vetett a mi kapcsolatunkra, kezdődő barátságunkra. Ahogy lenni szokott, akkor is mindenféle kavarások mentek a háttérben, mindenki a másikra adta a felelősséget. Nem volt szerződés, nem volt pénz a felvételekre, nem volt pénz a klipekre. Később én is hasonló dolgok miatt hagytam ott a céget. Tamás ott maradt velük egy megkezdett úton, akik ott maradtak, természetes módon rám kenték az egészet. Valahogy úgy alakult a dolog, hogy azzal, hogy én elmentem a “Video Art”-ból, Tamás elment a Danubius-ból. Két éven keresztül nem is találkoztunk. Később tudtuk megbeszélni a félreértéseket, aminek köszönhetően ismét jó viszonyba kerültünk. Azt gondolom, hogy ez mind a mai napig tart úgy is, hogy nagyon ritkán találkozunk.

Rádiósként időről-időre kellett találkoznod az új produktumaival. Hogyan vélekedsz ezekről?

Én azt hiszem, hogy ez nem igazán ő! Miközben elhiszem, hogy a világzene és annak áramlatai nagyon megragadták, aközben nekem az a fajta Pierrot hiányzik a dologból, aki mint előadóművész, szuverén módon tudott megjelenni a saját dalszövegei által. Függetlenül attól, hogy a világzenei és az aktuális popzenei áramlatok hatottak rá. A szövegvilág egy kicsit mindig megemelte őt. Nekem az az íz hiányzik ezekből, amit annak idején csinált.

Szerinted a Ganxsta Zolee és a Kartel produkció hova illeszthető be?

Szerintem a “divat” nevű kategóriába. Én például nagyon szeretem, amit a Ganxsta Zolee-ék csinálnak. Meggyőződésem, hogy nem az örökkévalóságnak készülnek, de ezt a popzene bármely ágán számon kérni botorság is. Ezzel nagyon-nagy közönségréteget találtak meg.

Mint előadó mit kívánnál neki?

Hogy adjon elő! Pierrot az alatt a néhány év alatt, amíg előadóként dolgozott, elindult egy olyan úton , ami valamiféle szellemi töltés után folytatható lenne. Másrészt miközben én nem tudom, hogy az ő fejében mi jár, és miért nem dolgozik előadóként azok a szövegek amiket megírt, nem voltak olyan nagy számban, hogy ne tartalmazna számos örömet sokak számára. Ha valaki úgy érzi viszont, hogy nem akar a színpadon szerepelni, ezen a ponton nincs tanács… Majd ha ő úgy érzi, hogy ismét van mondanivalója a színpadon mint Pierrot, akkor úgyis vissza fog térni. A színpadot nem becsukták előtte, hanem ő csukta be maga mögött.