Café ajánló

Egy pop-előadót elsősorban a slágerek tesznek örökzölddé – Pierrot nevéhez az elmúlt több mint tíz éves működése során jónéhány kötődik. Gondoljunk csak “első felvonásként” aposztrofált festett arcú korszakra, ahol a rádiók kedvencei között fel-felcsendült “Az első hó”, a “Babaházak”, a “Nekem senki nem hegedül”, a “Ha sírni látod a bohócot”, a “Telihold” vagy “A film”. Ezeket a dalokat mindig jó újra és újra meghallgatni. Szeretjük a slágerek miatt felrakni a lemezeket, a best of albumokat, de méginkább az jelent élvezetet ha az ismert melódiákat a művész maga adja élőben. Ezért járunk koncertre – no meg az atmoszféráért, amely minden koncertszínpad esetén más és más. Pierrot az utóbbi időben nem kényeztette el közönségét ilyen élő fellépésekkel.

Az 1995-ben részlegesen, közel öt évig felfüggesztett előadói munkássága ellenére azonban a közönség számára nem szűnt meg létezni, sajátos hangvételű dalai máig gyakori szereplői a rádiók zenei listáinak, neve időről-időre feltűnik sikeres produkciókkal kapcsolatban, amelyeknek általában szerzője és producere is egyben. Minden bizonnyal az évek alatt felgyülemlett zenei gondolatok ihlették a tavalyelőtti “visszatérő” korongot, a Játék címűt, amely talán minden azt megelőző albumnál gazdagabb, érettebb és fajsúlyosabb, amellett, hogy olyan népszerű; dalok is szerepelnek rajta, mint a reggae-trikolórba burkolt “Túl jól vagyok”, az újrakezdés lendületével előadott “Van miért”, vagy a kínai zenészekkel felvett “Meglesett a Hold”. Az aprólékos, sokszor a keleti kultúrák zenei fűszereivel ízesített hangszerelést hallva talán sokakban megfogalmazódott a kérdés: vajon hogyan lehet mindezt élőben bemutatni, számol-e Pierrot a koncertek lehetőségével?

Ezen ő maga is sokat gondolkodhatott, hiszen először 2001 januárjában hívta össze kiváló muzsikusokból álló zenekarát, hogy felkészüljenek a repertoár bemutatására.

Lecsupaszított, végtelenül tiszta, amolyan “dalcentrikus” megszólalás az eredmény, ahol az eredetileg gegekkel teli szerzemények mindenféle hatásvadász elem nélkül is hatnak, elvarázsolnak, sőt, új ízekre hívják fel a figyelmet.

Az Articsóka nevű művészetpártoló étterem és kávéház színházterme lett az új Pierrot kamarakoncertek állandó helyszíne, de rövidesen több hasonló szórakozóhely fedezte fel újra magának a különleges hangulatú műsort.

A színpadon lényegében a sok évvel ezelőtt megismert társaság muzsikál: Éry Balázs zongorázik, II.Lengyelfi Miklós elektromos bőgőn játszik, Jamie Winchester gitározik és vokált énekel, Gyenge Lajos dobol. Minden a dalokról szól; Pierrot egyedi atmoszférájú, gondolat-és érzelemgazdag dalszövegeiről, valamint a hol szép-szomorú, hol kedves és könnyed melódiákról. Másfél órás kikapcsolódás, utazás hangulatról hangulatra.

A kávéházi fellépések pillanatfelvétele a Café c. új Pierrot album, amelyen a legnagyobb slágerek mellett néhány zenekari kedvenc és egy vadonatúj dal is helyet kapott.