Válaszok a közönség kérdéseire
Mi volt az első együttesének a neve?
Strömbe Big Band – a nevével ellentétben ez egy duó volt, amely mégis mindig trió formációként lépett színpadra. A zenekarban billentyűs hangszereken játszottam és énekeltem – ha azt éneklésnek lehet nevezni. 13 évesen alapítottam, és két évig létezett.
Félek kérdezni!
Kár. Azt hittem, hogy az Egyedülálló koncertek közvetlen hangulata mindenkit képes meggyőzni arról, hogy nem vagyok harapós fajta, meglehetős őszinteséggel, nyíltsággal és örömmel válaszolok mindenfajta kérdésre, szívesen kifejtem a véleményemet még olyan témákkal kapcsolatban is, amelyek nem kötődnek közvetlenül a munkásságomhoz, amelyeket illetően csak gondolataim vannak, egzakt válaszaim talán nem is lehetnek. Remélem, hogy majd legközelebb megjön a mersze!
Régen miért festette fehérre az arcát és miért hagyta abba?
A Pierrot becenév megélése könnyű volt minden külsőség nélkül is, de mint művésznév, már igényelt némi átszellemülést. Úgy éreztem, a színpadi megjelenésemmel már az első pillanattól kezdve sugallnom kellene azt, amitől a produkció egyéni ízű. Persze ehhez ma már túl erősnek tűnik egy fehér arcfesték, de abban az időben, a nyolcvanas évek végén még ez kevéssé tűnt túlzásnak. Az az évtized a páváskodó feltűnősködő, nemritkán egyenesen androgün sztárok tündöklésének korszaka volt. Soha annyi arc- és hajfesték nem fogyott, mint akkor, és a ruházat tekintetében is minden bizonnyal a papagájok és kolibrik lehettek a példaadók. Találtam tehát egy jó megoldást, amely azonban hosszú távon igencsak kényelmetlennek bizonyult, s ráadásul feleslegesnek is: a népszerűség által egyre kevésbé volt szükség erre a megkülönböztető jelzésre. A pályafutásomat megszakító fél évtizedes hallgatásom épp jó apropó volt arra nézve, hogy nyolc év után felhagyjak a macerás sminkeléssel.
A Babaházaknak nagyon sok jelentése lehet – a dal megírása napján (pillanatában) mit jelentett neked?
A dal megírásakor túlérett kamasz voltam. Azaz egy olyan fiatal, akinek a környezete ugyan nagy kamaszokból állt, de önmaga már felnőttesebb gondolatokkal kacérkodott. Nem csoda hát, hogy izgattak a gyermekkor és az ahhoz kapcsolódó, nyilvánvalóan szerethető, sőt, értékelhető dolgok elvesztésével kapcsolatos elméletek. Az eredmény pedig valóban olyan, amely eszünkbe juttathatja elvesző, elkopó értékeinket, édes emlékeinket, amelyeket csak az tarthat ill. tarthatna életben, ha néha vesszük a fáradságot és leporoljuk azokat. Ilyenek pedig nem csak a gyermekkor lezárásakor „képződnek”.
Miért hallani a rádióban olyan keveset?
A legtöbb rádió ún. saját zenei arculattal rendelkezik, amelyet a tulajdonosok és az általuk fizetett zenei szerkesztők határoznak meg. Ez a napi daljátszást közvetlenül nemigen befolyásolja, viszont azt az adatbázist, amelyből összeáll a program, teljes mértékben. Szinte minden egyes kereskedelmi rádió a legnagyobb közönségréteget célozza meg. Ennek a nagy halmaznak nem jellemzője a magas színvonalú szórakozási igény, kevéssé vágyik a kultúrára, sokkal inkább a könnyedebb, egyszerűen felfogható dolgok képesek lekötni az ide tartozókat. Épp ezért, annak érdekében, hogy e társaság ne kapcsoljon el a rádióállomásról, folyamatosan e kategóriába tartozó produkciókat sugároznak nekik, hiszen így garantált, hogy a (hasonló színvonalúra szerkesztett) reklámok is elérik a célközönségüket. Nos, ennek a felületes szórakoztatásnak legfeljebb azon dalaim felelnek csak meg, amelyek sok évvel korábban váltak slágerré, amikor még nem működtek ezek az ál-tudományos elvek, amikor valódi, élő zenei szerkesztők kvázi-művészi szempontok alapján szerkesztették a rádióadók zenei kínálatát, így gyakorlatilag minden egyes dalnak megadták az esélyt, hogy az slágerré váljon, pusztán azért, mert sokszor forogtak adásban. Persze az „egyszerű tömeg” akkor is létezett már, és érdekes módon a ma kevésbé slágeresnek, kevésbé könnyen felfoghatónak tartott dalok is bemásztak mindenki fülébe… Nos, tehát legfeljebb a régebbi dalaimat lehet hallani a rádiókban, azokat is csak olyanokban, amelyek deklaráltan a kilencvenes évek zenéiből merítenek, hiszen ezzel azt is meghatározzák, hogy nagyjából mely korosztályt célozzák műsoraikkal, zenei kínálatukkal.
A Megasztárban viselt ruháit ki tervezi vagy hol vásárolja? Nagyon egyediek.
A Megasztárban viselt ruháim egy része a sajátom, másokat pedig Lakatos Márk kölcsönzött nekem a műsor idejére – mint ahogy tette a versenyzőkkel és más szereplőkkel is. Az ázsiai öltözékek mind az én ruhatáramból kerültek elő. Jelentősebb fellépésekkor igyekszem hordani is ezeket.
Honnan merítesz ihletet a dalaidhoz?
Nincs erre általános szokás vagy szabály. Néha egy-egy sor, egy-egy gondolat motoszkál a fejemben, és a dalszöveg nem más, mint az ez által sugallt gondolatiság kifejtése. A dalírásban önző vagyok. Nem célom, hogy „üzenjek” a szövegekkel, hogy burkolt tartalommal fogjam meg a sorok között olvasókat. Egyszerűen csak leírom a gondolataimat abban a költői formában, amelyet a zenei környezet alakít ki a dalban.
Honnan a különös vonzalom a Hold iránt?
A Hold csupa költészet. Mondjuk pl. a Nappal szemben. Mint ahogy az éjszaka is sokkal költőibb a verőfényes délelőttel szemben. Pierrot bohóchoz ráadásul nagyon passzol, így könnyen fordult a figyelmem a Hold felé. Az ég felé fordulás ráadásul megintcsak egy szokásos költői gesztus, de a romantikus hangulatok állandó kissé giccses jelképei között is megtaláljuk a Holdat. Nevezzük tehát inkább „kapaszkodónak”. És néha tényleg így is tekintek rá…
Feldolgozásoknál milyen szempontok alapján választasz? (Miért éppen a But Not Tonight?)
Ez két külön kérdés. A feldolgozások esetén kell az a különös vonzalom, amely egyenesen a szerelemhez hasonlítható. Ugyanúgy nem lehet megszabadulni tőle könnyen. Az ember szeretné valahogy azt a tökéletesnek tartott művet teljesen a magáévá tenni, birtokolni. Erre korábban csak a feldolgozás (tehát magyar szöveggel ellátott, áthangszerelt változat) módszere nyílt csak számomra, mint lehetőség. Ezért aztán barbár módjára nekiestem a kedvenceimnek – és bizony változó eredménnyel jöttem ki a nagy átalakításból. Egészen a But Not Tonight esetéig ez állt fenn. A But Not Tonight azonban nem volt sosem a nagy kedvenceim között. Azért nyúltam hozzá, mert készült egy Depeche Mode tribute album, és egyáltalán nem volt kedvem egy nagy slágerrel „kikezdeni”. Egyszerűen csak eljátszottuk a dalt az akkori zenekarommal, úgy, ahogyan az nekünk kézre állt, és én sem tettem mást: elénekeltem, ahogy én énekelném. Ez volt a fordulópont. Innentől kezdve másképp tekintettem azokra a művekre, amelyek iránt felgyúlt bennem a szerelem. A Gallery c. albumon már egyenesen 16 dalt tettem a magamévá, anélkül, hogy bármelyiket magyar szöveggel erőszakoltam volna meg. Legfeljebb az angol kiejtésem szab határt az élvezetnek, bár engem különösebben már nem zavar: nagyon szerettem annak a lemeznek a munkálatait.
Melyik a kedvenc dala a sajátjai közül? És melyik az, amelyiket a közönség kedvencének tart?
Nem tudok frappánsabb választ adni, mint amelyet már évtizedek óta hallunk más szerzőktől is, ha a kedvenc saját műveik felől érdeklődnek. Vajon melyik gyermeke a kedvence a sokgyermekes szülőnek? És mi az, ami miatt azt a fiút/lányt jobban szereti a többinél? Meg lehet erre felelni egyáltalán? A kérdés másik fele valamivel könnyebbnek tűnik. A rádiós játszások és lemezeladások, a videoklipek sikerei korábban mindig kimutatták, hogy mely dalok érintik meg az embereket. Igaz, a tesztet mindig egy-egy olyan dallal végezte el a művész, amely valamiféle szakmai előszelektálás végeredményeként nyerte el a lehetőséget. Akkor, és azóta főként a koncertek jelentették a pontosabb mérést: a közönség közvetlen reakcióiból a művész azonnal le tudja mérni, milyen hatással volt vadonatúj dala, kiemelkedik-e valamelyik a repertoárból. Az én esetemben általában elmondható, hogy a legnagyobb sikereket a már eleve kislemezként kiemelt dalok értek el, ilyen szempontból a Második felvonás c. válogatás album a legjobb áttekintést nyújtja a legnagyobb közönségsikerekről.
Mennyi idő telik el az egyik dal megírásától a következőig?
Néha 3-4 nap, máskor 10-12 év.
Mivel telnek a napjaid, mikor nincs fellépésed?
Mivel nincs állandó munkahelyem, még pontosan meghatározható foglalkozásom sincs, ezzel szemben rengeteg, különböző típusú és idő-igényű munkám van, amelyek közül a legtöbb alkotó jellegű, tehát bizonytalan a kimenetelét, a várhatóan ráfordított időt és a bevételeket tekintve is, képtelenség lenne két azonos napot találnom néhány hónapon belül, nemhogy felmutatni egy átlagos napot, amikor épp csak nincs fellépésem. Az pedig köztudomású, hogy Magyarországon nincsenek a szó szoros értelmében vett sztárok, akiknek az élete lényegesen különbözi az átlagemberekétől, így aztán nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy bárki el tudja képzelni, hogyan is telnek a napjaim.
Mi a véleménye azokról a zenészekről, akik pártok mögé állnak?
Amióta a popzene erős befolyásoló hatással van a fiatalságra (illetve aktualizálva: amíg ez így volt a korábbi évtizedekben), természetesen mindig is fontos volt, mint üzenethordozó. Mint korábban a versek, a huszadik század második felében gyakori szócsöve volt a forradalmároknak, politikus gondolkodóknak. Tehát mondhatni, a popzene és a politika régóta mutat már fel kapcsolódási pontokat. Azzal nincs is semmi baj, ha az egyik művész a világbékéért, egy másik az afrikai feketék, vagy épp spirituális vezetőjük felszabadításáért énekel, esetleg kisebbségük jogainak elismeréséért száll síkra. Azonban számomra feltétlen visszatetszést vált ki két hasonló (konkrétan: egyik kutya, a másik eb) hatalom íróasztalok mögött zajló versengésében részt venni művészként, még akkor is, ha annak közvetlen hatása mindössze a rajongótábor megosztása lehet, a többi hatás inkább elenyésző, szinte kimutathatatlan. Maga az attitűd viszont örökre billogot éget az adott művészre.
A mai előadók közül kivel énekelne duettet?
A duett nem elsősorban két személy már-már intim kapcsolatának megnyilvánulása, mint ahogyan azt a videoklipek és a bulvár magazinok sugallják. Sokszor inkább „tudatos házasságkötések” abban az esetben, ha különböző közönségrétegek összekötése, együttes elérése a cél (ha a popbiznisz módszerei felől közelítünk), vagy egy különleges ötlet megvalósulása, amely egyszerűen csak két bizonyos hang és személyiség által jöhet létre. Tehát messze nem a személyes vagy szakmai vonzalom az első, amely egy duett megszületéséhez kell. Szerintem először a dalnak és a duett ötletének kell előállnia, és csak ez hozza a partnert magával.
Honnan jött a Jumurdzsák gyűrűje sztorija? És Jonathan Hunt alakja?
2005-ben Eger város önkormányzata írt ki pályázatot egy játékprogrammal kapcsolatban. Alternatív városmarketing eszközként szerették volna felhasználni a végeredményt, és kívánták, hogy az Egri csillagok története is érintett legyen a műben. Később kiderült, hogy amolyan „lövöldözős-kardozós” akciójátékot képzeltek el, amely a török által fenyegetett időket idézi. Jómagam azonban nem vagyok rajongója az ilyen típusú játékoknak, ezért a felhívás alapján egészen más irányba indultak a gondolataim. Emlékszem: betegen feküdtem, és mindössze egy délután alatt leírtam egy kockás füzetbe, amit a lázálmom diktált. Ez a sztori képezi a megszületett játék történetének a gerincét. Emlékeim szerint semmit sem kellett változtatni rajta. Jonathan Hunt karaktere pedig a történetből adódott. Azaz a tény, hogy kellett valaki, aki meglehetős természetességgel a végére tud járni ennek a rejtélynek, akinek a személyiségéből, neveltetéséből, életének múltbéli és jelenkori fordulataiból egyenesen következik, hogy főhősévé válik az egri kalandnak, egyszerűen kiformálta a harmincas éveiben járó, magyar származású, amerikai újságíró figuráját.
Tart-e még a szerelem Ázsia irányába? (A szakácskönyv megírása óta)
Persze! Azóta is jártam arra, nem is egyszer, olyan területeken is, amelyeket már korábban érintettem, de sikerült újakat is felfedeznem. A Megkóstolni Ázsiát, mint útikönyv vagy szakácskönyv, közel sem a teljesség igényével készült, de azt hiszem, egy hasonló jellegű összefoglaló munkát lassan ismét össze tudnék állítani úti élményeim és megfigyeléseim alapján.
Hogy áll a Kínában játszódó kalandjáték?
Sajnos még nem tartunk a végén. Nagy vállalkozás, rossz időszakban vagyunk, és a pénz sosem elég semmire. Minden vágyam, hogy egyszer végigmesélhessem Hunt professzor nagy utazásának történetét, így ehhez megragadok minden lehetőséget. Nem fogom feladni, de néha bizony kompromisszumokra kényszerülök. Ezen kompromisszumok közül a legkisebb az időbeni: ha a végeredmény olyan, mint amit elképzeltem, csak kicsivel később kerül a közönség elé, bizony sokkal kevesebbet veszítettem, mint más kombinációk esetén.
Honnan jött a Jumurdzsák gyűrűje sztorija? És Jonathan Hunt alakja?
2005-ben Eger város önkormányzata írt ki pályázatot egy játékprogrammal kapcsolatban. Alternatív városmarketing eszközként szerették volna felhasználni a végeredményt, és kívánták, hogy az Egri csillagok története is érintett legyen a műben. Később kiderült, hogy amolyan „lövöldözős-kardozós” akciójátékot képzeltek el, amely a török által fenyegetett időket idézi. Jómagam azonban nem vagyok rajongója az ilyen típusú játékoknak, ezért a felhívás alapján egészen más irányba indultak a gondolataim. Emlékszem: betegen feküdtem, és mindössze egy délután alatt leírtam egy kockás füzetbe, amit a lázálmom diktált. Ez a sztori képezi a megszületett játék történetének a gerincét. Emlékeim szerint semmit sem kellett változtatni rajta. Jonathan Hunt karaktere pedig a történetből adódott. Azaz a tény, hogy kellett valaki, aki meglehetős természetességgel a végére tud járni ennek a rejtélynek, akinek a személyiségéből, neveltetéséből, életének múltbéli és jelenkori fordulataiból egyenesen következik, hogy főhősévé válik az egri kalandnak, egyszerűen kiformálta a harmincas éveiben járó, magyar származású, amerikai újságíró figuráját.
Jelenleg mivel foglalkozik, a zene közelében maradt?
Nem hagytam fel a zenével, de a munkám, elfoglaltságom kisebb részét teszi ki a zene készítése. Azonban muzsikát sokat hallgatok, régieket és újakat is, popzenét és más műfajokat egyaránt. Időnként fellépek, énekelek, zenét szerzek a különböző produkcióimhoz, és ha nagyritkán felkérnek, produceri munkát is vállalok természetesen. Azonban manapság elsősorban játékfejlesztőként mutatkozom be.