Pierrot kilenc képkockája a rendhagyó dal, rendhagyó videóklipjéből

PÁRIZS

Abban a szerencsében volt részem, hogy korábban – még gyerekkoromban is – többször járhattam Párizsban és úgy általában Franciaországban. Nem volt tehát ismeretlen a környezet, mégis most először éreztem azt, hogy megkapott az a hangulat, amelyről az irodalom oly sokat és oly lelkesen emlékezik meg évszázadok óta. Úgy érzem, hogy ez nem véletlen: talán meg kellett érnem egy bizonyos kort, hogy máshogy lássam a világot, meg az sem mindegy, hogy milyen társaságban merül el az emer a múltidéző város nagyon is mai zsivajában.

KAMERA

A kamerát a forgatás alatt Árva László kezelte, aki a néhány nap alatt az ismeretlenből baráttá avanzsált. Igazán érzékeny, jó ízlésű, kedves embert ismertem meg benne. A készülék végig a kezében volt – nekem az állvány jutott a hosszú séták alatt… Így egyszerre voltam a művész, azaz a klip alanya és az “átviteli technikus” a forgatáson. Ha valaki folyamatosan végigkísérte (volna) a munkálkodásainkat, bizony jót mulathatott az így kialakult furcsa helyzeten.

KÖNYVESBOLT

Az európai városokban egyszerűen nem tudok ellenállni a könyvesboltoknak. Teljesen elveszik az eszemet és ha nem vigyázok, nagyon sok pénzt hagyok egy-egy pénztárnál és nagyon nehéz lesz a bőröndöm hazafelé. Arra is képes vagyok, hogy elhagyjam a rám bízott technikai felszerelést… Még szerencse, hogy a franciák alapvetően jóindulatúak és nem tudnak mit kezdeni egy statívval, tehát a szórakozott vásárló után szaladnak és elnéző mosollyal nyomják az ember kezébe a “talált tárgyat”…

EIFFEL TORONY

Bevallom, azzal a jól átgondolt kiadói utasítást kaptuk útravalóul, hogy mindenképpen legyen a forgatott anyagban valami nagyon párizsi kép, olyan, ami a legegyszerűbb ember számára is egyértelműen a francia fővárost jelenti. Ezt aztán a helyszínen közös egyetértéssel hamar elvetettük, ugyanis a dalnak közvetlen és közvetett köze nincs egyetlen konkrét városhoz sem. A videoklip a szerelmesek közötti távolságot akarta szemléltetni, ehhez volt indokolt külföldre utazni s nem képeslapul szolgál a fotel-túristák számára.

ZENE

Mindössze egy discman és két gyermekököl méretű hangszóró volt a playback-felszerelés. Így aztán az ének-kísérte felvételekből nem csak a zsebemből vagy a lábaim közül előbukkanó apró technikai eszközöket kellett minduntalan “kicsalni”, hanem a járókelők megdöbbent arckifejezését is: valószínűleg előbb jutott eszükbe rólam egy extravagáns utcai éneklő koldus képe, amint portréfilmet csinál róla a Canal+ televízió, mint egy alacsony költségvetésű videoklip “sztárja”.

ÉTEL-ITAL

Kiváló kávéházakat és éttermeket térképeztünk fel kint tartózkodásunk idején. Bevallom, hogy – természetesen – elsősorban az ázsiai konyhát kerestem ebben az egyik legeurópaibb városban is. A legemlékezetesebb vacsorát a meghívóinknál költöttük el, de ez elsősorban a házigazda képregény-gyűjteményének és a két új Matrix epizód forgatásával kapcsolatos hihetetlen történeteinek volt köszönhető. A kulináris csúcsot egyértelműen az utcán elfogyasztott, kar-hosszúságú tonhalas baguette jelentette, amelynek íze azonnal eszembe jut, ha a videoklipet, vagy a forgatáson készült képeket meglátom.

BUDAPEST

Párizst látva a mi fővárosunk mindig sokkal európaibb színben tűnik fel, mint azelőtt, azaz a dolgos hétköznapokban. (Biztosan ezzel a franciák is így vannak – mármint a saját fővárosuk szépségein ők sem méláznak nap mint nap.) Nem is kell sokat keresgélnünk, a múlt – és elsősorban valamiért a századforduló – hangulata könnyen úrrá lehet rajtunk, persze csak akkor, ha képesek vagyunk figyelmen kívül hagyni a modern városi élet okozta hatáspusztító elemeket és ráérősen andalogni – mint pl. Oroszlán Szonja az Andrássy úton. A klip szándék nélkül is rámutat néhány meglepő párhuzamra.

OROSZLÁN SZONJA

Nagyon udvarias akartam lenni, így a párizsi kiruccanást a duettbéli partneremnek tartogattam és én Budapesten forgattam volna a reám eső részeket. Szonja azonban – azóta is – meglehetősen elfoglalt ember, így nem volt lehetősége kiutazni. Én ezáltal viszont jelen lehettem az ő jeleneteinek felvételeinél. Ismét volt persze konkrét feladatom; az állványt már más cipelte, ellenben én biztosítottam egy nagy “bicepsz-magnó” segítségével a playback muzsikát. Szonja egy igazi tündér: nagyon kedves és igazán jól énekel. Kellemes meglepetés volt számomra, hiszen azelőtt egyáltalán nem ismertem őt.

SZERELEM

Mi, résztvevők mindannyian tudtuk, hogy egy majdnem klasszikus szerelmes dalhoz forgatunk filmet, de semmiképpen nem szerettünk volna klasszikus, de még majdem klasszikus megoldásokat sem alkalmazni. A találkozás, az érintés ellenében a távolság érzékeltetése is megjelenítheti a szerelmet. Szonjának könnyen ment a mímelése, hiszen színésznő – számomra meg ott volt a valóság: a kedvesem mindvégig velünk illetve velem volt a forgatáson és félhivatalosan néha egy szomorú képet vágó magyar énekesről, néha egy turbékoló galamb párról készített fényképeket.